2013. május 23., csütörtök

13. fejezet: Ti hogy kerültök ide?

*Sam szemszöge*

Már mind a srácoknál voltunk Kivéve Christy. Majd egyszer csak megcsörrent Zayn telefonja. Beszélt vele valamit. Majd sietősen elment.
- Ez mi volt? – kérdeztem.
- Fogalmam sincs. – válaszolta Louis.
Majd nemsokára Louis telefonja is megcsörrent. Christynek eltört a lába. Gyors bementünk a kórházba. Mikor megtudtam, hogy ezt megint az a szemét Abby tette, úgy éreztem, ha nem vezetem le valakin a dühömet, felrobbanok. De egyelőre csak csendben voltam. Próbáltam visszafojtani. Zayn is már sokszor volt kinn elszívni egy cigit. És még a csuklóját is eltörte. Hogy lehet ilyen? Komolyan nem hittem el. Majd mikor benn találkoztunk a kórházban elmondta barátnőm, hogy tényleg eltört mind a 2. Mivel nem tudta senki sem a srácok közül Zaynen kívül, hogy ki ez a lány, Christy megkért engem és Zaynt, hogy meséljük el a srácoknak. Miután betolták a műtőbe, hozzá is kezdtünk. Először én, majd Zayn. Mindent elmondtunk. Majd mikor végeztünk, Louis megszólalt.
- Ezt még meg fogja bánni. Arra megesküszöm.
- Nyugi. Minden rendben lesz. De ezt én sem hagyom annyiban. – csatlakoztam hozzá.
- És én sem. – mondta Zayn is.
Majd vártunk, vártunk, vártunk és vártunk. Mindenki ideges volt már. Én többször is elmentem kávéért. Meg Louis nagyon ki volt. Leült a székek mellé a földre. Már többször láttam könnycseppeket is végigfolyni az arcán.
- Nyugi. Minden rendben lesz. Ez csak egy sima rutinszerű műtét. – mentem oda hozzá egy idő után.
- Tudom. De ezt akkor sem tudom elhinni.
- Nem lesz semmi baja. Abby pedig megbánja még. De most egyelőre Christy a fontos.
- Igazad van. Az ráér még egy kicsit.
Olyan 4-5 óra múlva kihozták a műtőből és átvitték a szobájába. Nem számoltuk már 2 óra után az időt. Louis rögtön odament az orvoshoz.
- Doktor úr, jól van?
- Igen, a műtét sikeres volt. De a lábát majd begipszeljük. És a kezét is. És azt javaslom, hogy menjenek haza. Pihenjék ki magukat. Reggelig még biztos, hogy nem fog felkelni az altató miatt. De semmi baja nincsen.
- Be lehet menni hozzá? – jött oda Carly.
- Persze, de ne keltsék fel. És hadd pihenjen nyugodtan. Maga a barátja? – mutatott Louisra.
- Igen, én a barátja vagyok, és ők meg a barátnői. És még a többi srác is a haverja.
- Értem. És van itt valaki hozzátartozó?
- Igen. A bátyja itt van.
- Rendben. Beszélhetnék vele?
Majd szóltam Nicknek, aki elment a dokival beszélgetni. Mosolyogva jött vissza, szóval túl nagy baj nem lehet.
- Még 1 hétig itt lesz a kórházban. És be lesz gipszelve mindkét eltört csontja. De azt mondta a doki, hogy komolyabb baja nincs és hamar fel fog épülni. Ja és 1 hónap múlva kell visszajönni, hogy a csavarokat kiszedjék a sebből és összevarrják. De semmi komolyabb baj nincsen.
- Huhh. Akkor megnyugodtam. – mondta Louis megkönnyebbülve.
- Viszont azt mondta a doki, hogy reggelig biztos nem fog felkelni az altató miatt, szóval szerintem menjetek haza. Én itt maradok. Anyuék azt mondták a legközelebbi Londoni járattal iderepülnek. Szóval nemsokára ők is itt lesznek.
- Akkor mi szerintem megyünk. De reggel azonnal bejövünk, jó? – mondta Megan.
- Én maradok. – mondta Louis.
- Én is. – mondtam.
- És én is. – mondta Zayn
- Rendben, de a többiek menjenek haza.
Majd Nick odament Gabyhoz.
- Elleszel a lányokkal?
- Persze, semmi gond. Majd vigyázok rájuk.
- Köszönöm. – mondta Nickecske, ahogy Christy szokta néha nevezni.
Majd Gaby elment a srácokkal és a csajokkal. Itt maradtam Louis-val, Zaynnel és Nickkel. Mind bementünk Christyhez, de az orvosnak igaza volt, nem ébredt fel. Majd olyan este 11 fele megérkeztek a szülei is. Nick elmondta nekik a fejleményeket. Majd ők is bementek a szobába, hogy megbizonyosodjanak, nincs komolyabb baj.
- De még minimum 1 hónapig itt kéne maradnia. A csavarok miatt. Itt kell kiszedni őket. – magyarázta Nick.
- De mi addig nem tudunk itt maradni. – mondta Christy apukája.
- Ha nem lenne baj, hozzánk költözhetne addig.
- Apropó, ti kik is vagytok? – mutatott megint apukája Zaynre és Louisra.
- Hát nem így szerettem volna megismerni önöket, de ha így alakult… Louis Tomlinson vagyok. – nyújtott kezet Louis Christy anyukájának.
- Örülök, hogy megismerhettelek. – mondta anyukája. Ekkor megköszörültem a torkom. Tudom, hogy ezt muszáj megtudniuk.
- Ja, és nem mellesleg a barátja. –tette még hozzá.


- Hogy mii? – kérdezte apukája.
- Hát tudja még a megnyitón ismerkedtünk össze, aztán valahogy ez lett belőle. De nagyon szeretem a lányukat. Tényleg.
- Várj. Már tudom, honnan vagy olyan ismerős. Nem te vagy az az éneklő srác, aki ott van a falán is? – kérdezte anyukája.
- De, igen. Én lennék az. És ő Zayn Malik. Szintén a bandából.
- Örvendek. Mint már tudják Zayn Malik vagyok. – mutatkozott be Zayn is.
- Hát nagyon örültünk srácok. De beszélhetnék veletek egy kicsit? – kérdezte Christy apukája.
Majd elmentek valahova. Sokáig beszélgettek. Mi addig Nickkel elmeséltük a történéseket Londonban. Persze a mairól csak annyit, hogy elesett és közben eltörte mindkét végtagját. Ugyanis Christy szülei nem tudnak arról, hogy Abbyvel hogy veszett össze. Semmit sem erről a sztoriról. Remélem azét a srácok nem mondták el. Majd mikor visszajöttek, odaszóltam nekik.
- Én elmegyek egy szendvicsért a büfébe. Zayn, Louis, nem szeretnétek jönni?
- Hát nekem nincs sok kedvem hozzá. Most nem vagyok éhes. –mondta Louis.
- Dehogynem. Éhes vagy. –szerintem leesett neki, mert elindult felém. – Mit szólna ehhez Niall?
Majd mindketten odajöttek, és elindultunk a büfébe. Ott mind vettünk egy-egy szendvicset és leültünk az egyik asztalhoz.
- Miért is kellett jönnünk? – kérdezte Zayn.
- Ugye Abbyről nem mondtatok semmit Christy apukájának?
- Nem, nem. Miért? – kérdezte Louis kicsit zavarodottan.
- Hát tudjátok 2 éve, a szülei nem nagyon örültek neki, hogy velük barátkozik. És ezért abban az időben Christy semmit sem mesélt nekik. Arról sem tudnak, hogy összevesztek. Arról sem, hogy Abby bocsánatot kért tőle. Nem tudják a múltjának azt a bizonyos részét. És nem szeretném, hogy tudjanak erről. Főleg nem mástól. Ha úgy látja, majd elmondja nekik. Szóval… elesett és ráesett a kezére.
- Rendben. Nem fogjuk elmondani.

(Ne ítélj el a múltam alapján, már nem élek benne többé)

Majd visszamentünk az emeletre. Christy szülei elmentek valami szállást nézni. Azt mondták még 4 napig maradnak, de utána sajna haza kell menniük. A többit meg majd megbeszélik. Én és Louis bementünk a szobájába. Beültünk a 2 fotelbe. Én nemsokára el is aludtam.



*Louis szemszöge*

Remélem, Christy szülei elfogadnak majd. És megszeretnek. És azt is, hogy itt marad Londonban. És hozzánk költözik. De most az egészsége a legfontosabb. Majd szépen lassan elaludtam Sammel szemben a fotelben. Reggel halk nyöszörgésre keltem. Gyorsan megtöröltem a szemeim, és odamentem az ágyhoz. Christy volt a nyöszörgés forrása. Megfogtam a kezét. Még álmosan dörzsölgette szemeit, majd kinyitotta.
- Szia. – köszöntem neki.  – Hogy vagy?
- Szia. Egész jól. Bár a bokám és a kezem fáj egy kicsit.
- Ezt még meg fogja bánni az a csaj. De most szólok az orvosnak, hogy felébredtél. És van egy kis meglepetés is.
- Rendben. De siess.
Majd kimentem a szobából. Odamentem a szüleihez. Kicsit megráztam az apukája vállát. De csak egy kicsit.
- Jó reggelt. Christy felébredt. Én addig szólok az orvosnak. Menjenek csak be.
- Rendben. Köszönöm.
Majd kerestem egy orvost. Mikor visszaértünk a folyosóra, már Zayn sem volt ott. Szerintem benn van.

*Christy szemszöge*

Mikor felébredtem, rögtön Louis arcát láttam. Nagyon örültem, hogy itt volt. Majd elment keresni egy orvost. Utána megpillantottam Samet édesen aludni a szobában lévő egyik fotelben. Nemsokára nyílt az ajtó. Anyuék jöttek be rajta.
- Ti hogy kerültök ide? – kérdeztem.
- Hát Nick felhívott, és a következő géppel már jöttünk is. De mi történt?
- Hát csak elestem egy gödörben, miközben sétáltam. És ráestem a kezemre.
- Ezt mondta Sam is. – mondta apu.
- Mert így is volt.
- Hát lehettél volna óvatosabb. – mondta anyu.
- Tudom. Louis-val találkoztatok már? És Zaynnel? És a többiekkel? – kérdeztem.
- Igen. Már mindenkit láttunk. És szimpatikus ez a gyerek. De nem tudom. Mégis csak egy sztár. – mondta apu.
- Igen, tudom. De már megbeszéltük ezt.
- Akkor jó. – mondta anyu.
- És meddig kell itt maradnom?
- Hát a kórházban 1 hétig. És Londonban elviekben még egy hónapig. – mondta anyu. – De nekünk 4 nap múlva haza kell mennünk. De Nick itt marad majd. És valahol majd el lesztek.
- Akkor mondjuk a srácoknál? Légy szíves. Ott mindig lenne valaki, aki foglalkozik velem. És Nick is jöhetne. A srácok tuti, hogy nagyon örülnének.
- Szó sem lehet róla. – mondta apu.
- Légysziii. Most jobb lenne, ha elmennénk egy szállodába? Egyrészt nagyon sok pénz lenne egy hónapig ott lenni. Kettő meg, hogy úgy is minden nap találkoznék a fiúkkal. Főleg Louis-val. Szóval felesleges is lenne. És tuti, hogy a gondomat viselnék.
- De külön szobában alszotok. – mondta anyu.
- Rendben. – mondtam nevetve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése