2013. június 28., péntek

29. fejezet: Eszednél vagy?

*Louis szemszöge*



Christy csak értetlenül nézett rám.
- Mit nem mondtam?
- Azt, amit még Justinnak mondtál, mikor megölelted.
- Ohh. Semmi jelentősége. Mindegy. – legyintett.
- De. Nagyon is van jelentősége. Szeretném, ha boldog lennél. De miért mondtad azt?
- Boldog vagyok. Teljes mértékben. Csak még mindig nem tudom elhinni. – tudtam, hogy e mögött több van. Ismerem már annyira.
- Tudom, hogy nem mondasz el mindent. Légy szíves. Miért nem lehet elhinni a valóságot?
- Mondom, semmi baj sincs. És ennek nincs jelentősége.
- Hát jó. – majd kimásztam az ágyból és elindultam az ajtó felé. Láttam, hogy megdöbbent.
- Várj! – mondta közben. Majd sóhajtott egy kicsit. – Látod? Ettől félek. Hogy csak úgy elmész. Gyere vissza… légy szíves.
Visszamentem hozzá. Megint bebújtam az ágyba mellé. Egymással szemben voltunk. Megfogta egyik kezemet.
- Na szóval? – bátorítottam kicsit, mire sóhajtott egyet.
- Hát jó. Tudod, nagyon sok embert szerettem. De ők vagy nem szerettek, pofára ejtettek engem, megbántottak és egyedül maradtam, vagy csak kihasználtak. Persze voltak, akik nem, velük még mindig jóban vagyok. És nagyon rosszul voltam mindig utána. Több hónapig nem tudtam kiheverni. És ebben az egészben nem tudok hinni. Ez volt az álmom. Már nagyon régóta. És most minden valóra vált. Tudod, igaz, hogy Abby ezt tette velem. De még most is a szívem legmélyén szeretem egy kicsit. Mindezek után is. Bár nem akarok már tőle semmit, teljesen sosem fogom tudni elfelejteni. Én nagyon ragaszkodó típus vagyok. Volt egy szerelmem 6 éven keresztül. Igen, 6 év. De 4 évvel idősebb volt. És csak én szerettem őt. Aztán egy ideig beszélgettem vele, utána meg ő is elhajtott. És volt még egy srác, aki tetszett. De az még bonyolultabb volt. Kiskoromban nagyon fiús kislány voltam, a bátyám miatt. Oviban mindig a fiúkkal játszottam, fociztam. Aztán ez már a suli alsó tagozatában megváltozott. Tudod, a gének. Kicsit duci gyerek voltam. Ezért már nem lógtam a fiúkkal. De utána nehéz volt beilleszkedni a lányokhoz. De sikerült. Aztán 3.-ban eltört a lábam. Pont az, amelyik most is. Ezért kellett most műteni. Na igen. Akkor 1,5 évig nem tesizhettem, nem csinálhattam szinte semmit. Szóval nagyon duci lettem. Így persze még kevesebb fiúbarátom lett. Aztán mentünk Németországba. Pontosabban Hattstdetbe. Nincs is messze tőletek az a hely. Szerettem ezt az esős időjárást, így nem ért nagy meglepetés Londonban. Ott családoknál laktunk mindig. Ott persze sok barátot szereztem. Köztük fiúhaverokat is. Majd elkezdtem edzeni és fogyózni és újra soványabb lettem. És közben megszerettelek titeket. Nem találkoztam még veletek, nem láttalak élőben, de éreztem valami szeretetet a videókon, a dalszövegeken keresztül. És ez nekem sokat jelentett, hiszen szinte egy fiúbarátom sem volt. Sokszor vágytam egy igazi fiú barátra. Hát most kaptam ötöt is. – mosolyodott el. - Bár az osztályban most már mindenkivel jóba vagyok, a fiúk közül senkit sem mondanék barátnak, max. haverok. Így már nekem maga ez az egész is fura, hogy mindegyikőtök alsógatyában mászkál a lakásban. Mondjuk, már kezdem megszokni. Meg iszonyat jó pasik vagytok. Teljesen. – itt elmosolyodtam. – És tökéletesek. Szeretlek titeket. És mégis One Direction. Persze én nem Louis a One Directionből-t látom belőled, hanem simán Louis. És ugyanez van a többiekkel is. Csak elfoglaltak vagytok. Ezzel még nem is lenne gond. De nem tudom, hogy nálatok kibírnám e, ha több hónapig vagy esetleg évig nem találkoznánk. És tudom, hogy ti nem használtok ki. De mi lesz, ha el kell mennetek? Ha sosem találkozunk már? És én megint olyan leszek, mint régen. Mikor valaki számomra fontos ember összetört. És nagyon nem akarom ezt. És ezért nem tudom még elhinni. Hiszen minden olyan tökéletes, mindenki boldog és minden. Túlságosan is. Soha nem akarlak elengedni titeket, de félek, hogy ez mégis be fog következni. És néha úgy érzem, hogy csak álmodom. És ha reggel felkelek, már nem leszel velem. És az egész csak egy álom volt. Csak egy álom... - hullt ki egy könnycsepp a szeméből.
Csak adtam neki egy csókot és lepusziltam azt a könnycseppet az arcáról.
- Ettől nem kell félned. Mikor öreg nyanya leszel, mi még akkor is együtt fogunk nevetni és hülyéskedni. – mosolyogtam.
- Héé, egyszer te is meg fogsz öregedni, nem csak én. De köszönöööööm. – mosolygott ő is miközben rám nézett. Imádtam azoknak a zöldes szeminek a csillogását.
- Én sosem fogok. Tudod, Forever Young. – mondtam a Christy kiejtéssel. – De szerintem már aludjunk. – majd elmosolyodott egy kicsit. – Vagy inkább csináljunk mást? – húzogattam kicsit a szemöldököm. Hát igen, a perverz fantáziám. De csak nevetett rajta.
- Ezt komolyan gondoltad? Gipsszel? Ó de mocskos itt valakinek a fantáziája.
- Hááááát…
- Na jó. Most aludjunk inkább. – nevetett még kicsit. – Jó éjt.
- Neked is. Szeretlek.
- Én is téged.
Majd átöleltem. Nemsokára már a halk szuszogását hallottam szerelmemnek. Kicsit elgondolkoztam ezen az egészen. Lehet, hogy igaza van. De az nem lehet. Én mindig mellette leszek. Néha, ha ránézek és észreveszem a gipszeket rajta, mindig bűntudat fog el amiatt, hogy nem tudtam megvédeni. Hogy nem voltam vele. De ahogy látom rajta, ez egyáltalán nem foglalkoztatja. Mondjuk már egyszer elszenvedte ezt. De még egyszer nem fogja. Megígérem. Ám nemsokára én is elaludtam.

*Sam szemszöge este*

Christy ment a srácokkal a koncertre. Nickék fenn a szobában. Írt nekik egy cetlire, hogy elment velük a fellépésre. Conor és Ed már nemrég elmentek. Vagyis mikor a többiek elkezdtek készülődni a koncertre. Szóval hárman maradtunk. Én, Bess és Justin.
- És most mit csináljunk? Sokáig ellesznek. – mondta Justin.
- Mozi? – kérdezte Bess.
Mindketten helyeseltünk. Kerestünk valami álruhát Justinnak és elindultunk az egyik bevásárlóközponthoz.
- Mit nézzünk? – kérdeztem.
- Az a bizonyos első év? – kérdezte Bess.
- Szerintem valami kevésbé romantikust. – mondtam. – Drágább, mint az életed?
- Szerintem az jó. – mondta Justin.
Majd Bess odament a pénztárhoz és megvette a 3 jegyet. Mi addig popcornt és kólát vettünk. Beültünk a filmre. Nagyon jó volt. És izgi is. És lövöldözééés. Wááá… Imádtam. Utána elindultunk haza. Ám a londoni kiszámíthatatlan időjárás. Elkezdett szakadni az eső. Nem voltunk rá felkészülve, mivel napközben elég tiszta volt az ég. Így bőrig áztunk. Amint beértünk az ajtón, Justin már szedte is le magáról az álbajszot és a sapit. Mi meg a hajunkból csavargattuk a vizet. Azt még nem tudjuk, hol fog aludni Justin, így egyelőre a cuccai még a nappaliban álltak. Majd holnap megbeszéljük. Kiszedett belőle pár száraz cuccot és bement a lenti fürdőbe. Mi pedig felmentünk az emeletre. Igaz, nem itt lakom, de a biztonság kedvéért van itt is pár cuccom. Hátha itt alszok, vagy ilyesmi. Értitek. Bementem Zayn szobájába, előszedtem a ruháimat. Bess pedig Niall szobájában tűnt el. Átöltöztem, majd bementem a fürdőbe megszárítani a hajam. Leindultam a nappaliba. Bess pont háttal volt nekem, a kanapén ültek. De mi? Most mi a szar? Ezek komoly smárolnak? Igen, ugyanis mikor közelebb mentem, észrevettem már, hogy épp csókolóznak és Bess Justin hajába túr bele. Már amennyire lehet a rövid hajába. De úristen. 
- Eszednél vagy? – mondtam, miközben mentem feléjük.
- Én, én, én…. nem tudom. – mondta Bess miután elváltak ajkaik. Komolyan nem hiszem el. Most kiakadtam. Én sosem tenném ezt Zaynnel. Eltolnám vagy valami. De szemmel láthatólag, ők még élvezték is.

*Bess szemszöge*

Átöltöztem, majd lementem a nappaliba. JB ott ült már a kanapén. Odamentem és leültem mellé. Beszélgettünk erről, arról. Kicsit közelebb ültünk egymáshoz. Egyik lábamat felhúztam a kanapéra, ő is így tett, így egymással szemben voltunk. Eléggé közel. Majd nemsokára elkezdett közeledni felém. Nem gondolkoztam, csak azt láttam, ahogyan néz azzal a barna szemeivel. Egyenesen megigézett. Fogalmam sincs, miért, de nem tettem ellene semmit. Hagytam, hogy megcsókoljon. Úristeeeen. Wááá. Justin Bieber megcsókolt. Én is visszacsókoltam.


Fogalmam sincs, miért. Hiszen ott van Niall. Most rá kéne gondolnom. De nem tudom. Nem tudok. Be kell valljam, eléggé jól csókol. Már vagy egy perce csak smároltunk, mikor meghallottam Sam hangját. Gyorsan szétrebbentünk. De nem tudtam felelni a kérdésére, csak dadogtam.
- Én voltam a hibás. – vallotta be Justin.
- És az eszedbe sem jutott, hogy mi lesz Niallel? Nagyon jóban vagytok, nem? Akkor miért teszed ezt vele? Tudod, hogy érzékenyen érintik az ilyenek. És Bess, neked is lehetett volna legalább annyi eszed, hogy nem csókolod vissza. És most fog jönni az, hogy megtörtént, de nincs jelentősége mivel mást szeretsz? Hidd el, hogy van. Tőlem nem fogja megtudni senki, de ezt le kéne tisztáznotok. Tudom, hogy imádod Justint, de az isten szerelmére, Niallel jársz!! És szeret téged. És aranyos. Mindent megadna, hogy boldog legyél, erre smárolsz az egyik haverjával? – akadt ki Sam.
- Én… Sajnálom. – vágtam a szavába.
- Sajnálhatod is. És te Justin, tudom, hogy világsztár vagy, akármit megtehetsz, de ezt azért nem kellett volna. – mondta tovább.
- Tudom. Csak elkapott a hév. És na, sajnálom. – mentegetőzött világsztárunk.
- Ezt ne nekem mondjátok. Nem szólok senkinek. Tőlem nem tudja meg senki, de ajánlom, hogy többször ez ne forduljon elő.
- Nem fog. Megnyugodhatsz. – mondtam neki. Majd azzal felmentem az emeletre.
Útközben a lépcsőn találkoztam Nickkel. Talán túl hangos volt Sam monológja.
- Mi volt ez?
- Semmi. Csak kicsit vitáztunk Sammel.
- Ó.. Oké. – mondta és visszament a szobájába.
Bementem a szobámba, lefeküdtem az ágyra és elővettem a telefonom. Felmentem twitterre, facere. Beszélgettem a többiekkel. Mára már nem tervezek mást. És fogalmam sincs, mit mondjak Niallnek, vagy egyáltalán mondjak e valamit.

*Sam szemszöge*

Bess felment a szobába. Még kicsit lenn voltam Justinnal, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Majd otthagytam és felmentem szerelmem szobájába. Szerintem ma itt maradok estére. Nem akarom ezt a kettőt egyedül hagyni. Olyan éjfél körül meg is érkeztek a többiek. De csak Zaynt láttam, mivel a szobából nem mentem ki. Elment fürdeni, majd bebújt mellém az ágyba és úgy aludtunk el.

*Bess szemszöge*

Az ajtócsapódásból arra következtettem, hogy hazajöttek a srácok. Komoly 4 órán át kockultam a telómon?


Nem akartam kimenni a szobából most. Nemsokára megjelent Niall az ajtóban. Bűntudatom volt, hogy úgymond megcsaltam Niallt. Nagyon szeretem. És nem szeretném, hogy ez kiderüljön.
- Szia szépség. – köszöntött egy csókkal mikor odajött az ágyhoz.
- Szia. Fárasztó volt nagyon?
- Nem annyira. És mi jót csináltatok?
- Elmentünk moziba, utána meg vissza. Meg kicsit el is áztunk.
- Hát látom nem vagy a legfényesebb kedvedben. Talán egy kis kaja segít majd.
- Semmi baj. – mondtam. Valamit ki kell találnom, hogy ne kérdezősködjön tovább. – Női gondok.
- Oké, oké. Értem. – nevetett mire én is elmosolyodtam.
Majd odaadta a kezembe a kajás zacsit. Megettük, majd levittem a konyhába az üres zacskókat és visszamentem a szobába. Ír barátunk már megfürdött ezalatt. Én is elmentem fürödni, majd befeküdtem mellé az ágyba. Gondolkoztam kicsit. Olyan furán éreztem magam. Remélem, elmúlik majd. Nem sokára pedig én is elaludtam a karjaiban.

*Következő fejezet 2 tetszik után.*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése