2013. július 17., szerda

38. fejezet: Óóóó, ez most komoly?

*Eléggé hosszú rész lett ez, azt meg kell hagyni:DD Következő fejezet 2 kövit, 2 imádom és 2550 megtekintés után:))*

*Christy szemszöge*

Eljött az a bizonyos nap. Lola szülinapja. Bay megy majd el érte és bekötött szemmel kihozzák ide. Mi meg addig egy szót sem szólunk neki. Nem is köszöntjük fel. Hmm, milyen kis gonoszok vagyunk. Lola délután 5-re fog kijönni. A többiek meg 3-ra jönnek majd a a bulizóhelyhez (ami egyben pizzázó is). Tudjuk, hogy úgyis késni fognak. Délelőtt hajat mostam, felöltöztem normálisan, kivasaltam a hajam és sminkeltem is egy kicsit. Úgymond elfogadhatóan néztem már ki. Elindultam a pizzázó felé.

(ez a ruha volt rajtam)

- Hova, hova királylány? – a megszólításra felkaptam a fejem, de csalódnom kellett. Nem az mondta, akire számítottam. Ugyanis Abby volt az.
- Hagyj békén.
És elmentem mellette. A bulira hívtunk kidobókat is. Bátyám egyik barátjának az ismerősei. Mindegy. Hosszú. Elsiettem Abby mellett és be az épületbe. Próbált bejönni, de az úgymond „biztonsági őrök” megakadályozták ezt.
- Jó. Szúszááá. – mondtam magamnak, majd odamentem Barbiehoz. Ő a tulajdonos lánya, aki szinte mindig itt van. Elég jóba lettem vele. Mondjuk még oviban legjobb barátnők voltunk. De hát az már rég volt.
- Szia. - köszönt nekem, miközben a pultot takarította.
- Hello. Minden rendben?
- Nyugi már. Pia van, kaja van, torta már a hűtőben, a kidobók az ajtónál, és a díszítés is kész. – mondta mosolyogva.
Felmentem az emeleti kis részbe, ott is minden jó volt, és lent is minden szupi. Nemsokára megérkeztek először a lányok, majd az osztálytársak, aztán a többi barát. Persze csak akik rajta voltak a meghívólistán. Danieléknek (kidobók) megmondtuk, hogy csak azokat engedjék be, akik rajta vannak. Már majdnem mindenki itt van. Nicktől meg annyit megtudtam, hogy a mi kis meglepetésünkön kívül lesz még egy. Amit ő szervezett be. Hát biztos jó lesz. Meg ma rejtélyes módon eltűnt.

*Bay szemszöge*

Elmentem anyuval Loláért. Ő persze csak kivisz minket. Mi majd ott alszunk Christyéknél. Köszöntem anyukájának, majd bementem a szobájába.
- Még nem vagy kész? – kérdeztem tőle. 1D-s képeket nézegetett pizsamában. A szülinapján. Nagyon hiányozhat neki már Harry.
- Mint látod nem. Nincs kedvem menni sehova..
- Dehogynem. Van 10 perced. Ha nem készülsz el, én foglak felöltöztetni.
- Na jó. – válaszolt megadóan.
Odamentünk a szekrényhez és kiválasztottuk a mai ruháját.


Kimentem a szobájából, beszélgettem kicsit anyukájával, majd 10 perc múlva vissza. Már a haját vasalta. Egész elfogadhatóan nézett ki a mai kómás fejéhez képest. Kimentünk a kocsihoz, én bekötöttem Lola szemét.
- Ezt minek? – kérdezte.
- Csak.
- De tönkreteszed a hajam. Ezért vasaltam ki?
- Nyugi már.
Végül sikerült bekötnöm a szemét. Az úton végig csöndben volt. Anyu tudta, hova kell menni. Christyvel már tárgyaltak erről.
- Itt vagyunk. – szóltam Lolának.
Kiszálltunk, integettem anyunak, majd a kocsi eltűnt nemsokára. Bevezettem az elég hangulatos helységbe. Mindenki ott volt.
- Leszedhetem már? – türelmetlenkedett Lola.
- Persze. – és nyúlt a kendőhöz, majd ekkor mindenki elkezdett sikítani.
- BOLDOOOOG SZÜLINAPOOOOOT! – hangzott fel.
- Úristen. Úristen. Úristen. Köszönööööööm. – mondta és szinte mindenkit végigölelt.

*Christy szemszöge*

Beszélgettünk úgy mindenféléről. Fiúk már persze hülyéskedtek. Pl. megtalálták az alkoholos filceket és kedvenc formátumukat rajzolgatták a lufikra. Amit szerintem nem kell bemutatni. Már Lolának is jobb kedve volt.
- Tortáááát. – ujjongott.


Majd Barbie elment, de nemsokára visszatért a kezében egy egész vidámparkot ábrázoló tortával. Jobb lett, mint vártam, azt meg kell hagyni.
- Ez tökjóóóóóó. Wáááááá.
- Reméltem, hogy fog tetszeni. – mosolyogtam.
- És köszönöm ezt az egészet. Nagyon. – mondta.
- Szívesen.
Nemsokára meg már a buli is beindult. Én is ittam azért, de nem eszeveszett mennyiségben, mint egyesek. A fiúk már totál káók voltak. Olyan este 10 körül lehetett. Kicsit elmentem kiszellőztetni a fejem. Elcseszték az építést, de most az egyszer nem bántam. Ugyanis pont a bulizóhely mellett van egy játszótér (?). Kicsit sem fura. Na mindegy. Elsétáltam addig, majd beleültem a hintába. Gondolkoztam. Szerintem megártott a pia. Újrajátszottam mindent. Azt, hogy a patak feletti hídnál ölelt meg először, hogy itt voltunk a játszótéren fesztivál közben és zenét hallgattunk, hogy énekelgettünk. Mindent. Na igen, és megint róla szól gondolataim egy része. (Abbyről, ha nem tudná valaki) Elsétáltam a hídig is. Ott voltam egy ideig, néztem a kis vizet, ahogy csörgedezik a patakban, majd irányomat megint a játszótér felé vettem. Egy sövénnyel van elkerítve a két helység. Mivel ennek a valójában pizzázónak van egy medencéje a hátsó kertben. Hallottam, ahogy csobbannak a vízben az emberek. Azért örülök, hogy így sikerült megcsinálnunk ezt a bulit. Istenkirály vagyok, wáááá. Na jó. Ez egoista volt nagyon. De csak elmosolyodtam egy picit.

*Bay szemszöge*

Már mindenki eleget piált. Este 11 körül van. És nemsokára jön a meglepi is. Öhmm, hát igen. Éjfélre volt megszervezve. Christy meg eltűnt. Csodás. Ám ekkor megint új vendégek jöttek. Elindultam a bejárat felé, hogy megnézzem, kik azok.
- Wáááááááááááááááá. – sikítottam majd ugrottam Liam nyakába, összekulcsoltam lábaimat a dereka körül és megcsókoltam.


- Hiányoztál. – mondta.
- Ti is. De ti hogy? És mikor? – kérdeztem.
- Nick szervezte le nekünk. És ő meg elment Gabyhoz, miután jött értünk a reptérre. Még előtte idehozott minket, meg leraktuk a csomagjaink Christynél, de már ment is.
- Wáá. Ezért még hálás leszek neki. – majd mindenkit végigöleltem.
- Lola? Fel szeretném köszönteni a kis cica – micám. – mondta Harry.
- Valahol itt van. Keresd meg. De azért vigyázz magadra. – majd Hazza eltűnt mellőlünk.
- Sam? – kérdezte Zayn.
- Nem tudom. Utoljára a medencébe láttam beugrani. – válaszoltam.
Ő is eltűnt. Majd én maradtam Liammel és a többiek meg elmentek bulizni. Végül mi is így tettünk. Kértünk egy Cuba Librét és közben elbeszélgettünk kicsit.
- És hogyhogy el tudtatok jönni? Azt hittem be vagytok táblázva teljesen. – kérdeztem.
- Így is van. De mivel most kicsit elhanyagoltunk titeket, kikönyörögtünk Paulnál 1 hét szünetet. Szóval addig itt leszünk és minden interjút, fotózást meg ilyeneket lemondott.
- Úúú de jóóó. – mosolyogtam.

*Lola szemszöge*

Nagyban táncoltam Angyvel, mikor hátulról valaki átkarolt.
- Szeretlek. Boldog szülinapot cica. – suttogta a fülembe. És a göndör fürtök csikizték az arcomat is. Már a mély hangjába is beleborzongtam. De mikor eljutott a tudatomig, hogy ez a hang kihez párosul, egyből megfordultam és megcsókoltam.
- Ennél szebb szülinapom nem is lehetne. – mondtam neki, bár a hangos zenétől nem nagyon lehetett hallani.
Táncoltunk meg minden. Tényleg ez életem legeslegszebb szülinapja. A barátommal, aki egy világsztár, a többi haverommal, egy bulis helyen. Kell ennél több? Nem hiszem.

*Sam szemszöge*

Épp jöttem ki a vízből. Ugyanis most legnagyobb szórakozásomat abban leltem, hogy beugrottam a vízbe, majd kimásztam belőle. Mikor kijöttem, azonban valaki erős karjával megfogta a kezem. Nem nagyon figyeltem, ki az. Csak indultam volna megint ugrani, majd magához szorított.
- Nem is hiányoztam?
- Mi?? Wáááá Zaaayn. – öleltem meg, majd megcsókolt.
- Hiányoztál.
- Te is. Nem akarsz ugrani?
- Azt hiszem, én ezt kihagyom. Majd csak a vízből kihúzó szerepét vállalom max. – nevetett.
- Hát te tudod. – és beugrottam.
Odaúsztam a medence széléhez. Nézett engem azokkal a szép mogyoróbarna szemeivel. Nyúlt felém, hogy kihúzzon, de én meg csak berántottam a vízbe. Eléggé meglepődött, az látszott rajta.
- Nem tudok úszni. – fulladozott. De nem vettem komolyan.
- Nyugi, nem hagyom, hogy elhalálozz egy medencében. – mosolyogtam. – Itt én vagyok az erősebb. – mondtam neki és magamhoz húztam. A ruhám már így is teljesen hozzám tapadt. De annyira hiányzott már Zayn közelsége.
Kicsit sikerült rávennem, hogy ne parázzon már annyira a vízben, de utána ki kellett mennünk. Még játszottam vele egy pöppet, majd égül egy csókban forrtunk össze.


- Még jó, hogy a mobilom Liamnél maradt. – mondta.
- Hát igen.
És most jött az a bizonyos meglepetés Lolának. Ami igazából egy chippendale fiú volt. Bementünk a tánctér közepére.
- És jöjjön a meglepetés. – mondta Bay, majd bejött egy csávó rendőrnek öltözve. Azért ne olyan durvára gondoljatok. Megegyeztünk vele, hogy mivel még nem vagyunk 18, így csak gatyára vetkőzik majd. Elkezdte a csodás táncát. Hát öhmm… én is néztem azért rendesen. Bár Zayn helyesebb, akkor is. Egy ilyet nem lehet kihagyni. És ezzel minden lány így volt.
- Óóóó, ez most komoly? – mondta Lola, akit leültettünk egy kanapéra a sarokba.
- Hát ez így kicsit cink. Harryékről nem tudtunk, de amúgy igen. Komoly. – mondtam neki.
Mikor a csávó már a gatyáját vette le, Harry felszólalt.
- Héé, én nem vagyok elég beindító? – mondta picit sértődötten és ő is elkezdte azt csinálni, mint az a srác, csak ruhában. Hát eléggé vicceske látvány volt. A chippendale srácot meg elküldtük. Igen, kedvesek voltunk vele. Megköszöntük neki, majd elment. Már előre ki volt fizetve. Mikor meg visszamentem, Harry még mindig nagyban táncolt. Már ha ezt lehet annak nevezni. Na igen. Elég jó esténk volt.

*Louis szemszöge*

Mindenhol kerestem Christyt. De bent sehol sem találtam. Elindultam picit sétálni. Hátha itt van valahol. Ez most komoly? Jó lesz vigyázni itt. Ugyanis a szemközti utcában egy kecske (?) rohangált.
- Héé, Róza, gyere vissza. – próbált utána iramodni egy öreg bácsika.
Én csak nevettem rajta, és sétáltam tovább.


Majd nemsokára megtaláltam Christymet a játszótéren. Éppen hintázott. Kicsit fújt a szellő, ami mozgatta a haját. Nagyon rég láttam már. De minden egyes alkalommal mikor látom, egyre jobban beleszeretek. Talán ilyen az igaz szerelem. Csak ott ült pár kilengés után és meredt maga elé. Még nem vett észre. De látszólag nem repesett nagyon az örömtől. Elindultam felé, majd mikor elé értem, felnézett rám.
- Louiiis. – mondta és a nyakamba ugrott. Jó sokáig öleltem már. Megéreztem, hogy kezd nedves lenni a vállamon a pólóm.
- Miért sírsz? – kérdeztem.
- Csak örülök, hogy itt vagy. – mondta már mosolyogva. – De hogyhogy?
- Hát Nick szólt nekünk Lola szülinapjáról és nagy nehezen kiharcoltunk Paulnál egy kis szabit, és Tádáá, itt vagyunk.
Csak mosolygott rajta, majd megfogta a kezem. De sokszor elengedte, mivel nem értettem, hogy minek, de a pulcsija ujját húzogatta lejjebb, ami mindig felcsúszott. Sétálgattunk a sportpályán. Meg tettünk egy kisebb sétát az utcákon is.
- Gyakran szoktak kecskék rohangászni az utcákon? – kérdeztem.
- Mi? Ilyet te honnan veszel?
- Hát mikor kijöttem téged megkeresni, akkor láttam egyet.
- Amúgy nem. Én még a 17 itt töltött évem alatt egyszer sem láttam. Erre te idejössz és kb. fél óra után látsz már egyet? – és picit nevetett.

*Lola szemszöge*

Hajnali 3 körül már alábbhagyott a buli és mi is készülődtünk haza. Aki akar, még maradhat itt, de mi elindultunk haza. Vagyis a srácok, Christy, Sam, Bay, Bess és én. Szinte az út közepén sétáltunk. Mondjuk egy kocsi sem jött, de minket nem mintha nagyon érdekelt volna. Elérkeztünk Christyékhez.
- Ki hol fog aludni? – kérdeztem meg.
- Háát, mivel szülinapos vagy. És Nickék nincsenek itthon, te és Harry mentek Nick szobájába. – mondta Christy. Nekem nem volt ellenvetésem. Legalább Harryvel lehetek. – Aztán én valahogy megpróbálom kihozni anyuék szobájából a felfújható ágyat. És akkor az én szobámba jön, mondjuk Louis, Zayn és Sam. A nappaliban is lehettek ketten. Mondjuk Bay és Liam? És akkor már csak Niall és Bess van.  – a többieknek tetszett az ötlet, már csak őket kéne elszállásolni.
- Vagy jobb ötletem van. – mondta megint házigazdánk. – Én és Louis kimegyünk a teraszra. Majd megoldjuk valahogy. Napozóágy vagy valami. Nem lenne baj? – nézett Louisra.
- Nem. – adott egy puszit a fejére.
- Akkor Niall, Bess, Zayn, Sam Christy szobájába mennek, Harry és Lola Nickébe, és Liam meg én megyünk a nappaliba. Louis meg Christy a teraszra. Milyen fura ezt kimondani. – szólalt meg Bay.
Christy kihozta a felfújható matracot, beraktuk a szobába, majd mindenkinek szedtünk takarót meg párnát és elmentünk aludni. Én Harrycicával egy szobába mentem. Igaza volt, csak részegen hívom így. Mondjuk, most nem vagyok annyira az. De na. Bementünk a szobába.
- Hoztam ám ajándékot is. – jött oda mellém.
Egy ékszeres doboz volt az. Kinyitottam és egy ugyanolyan papírrepülős ezüst nyaklánc pihent benne, mint amilyet Harry visel.


- Szeretném, ha ezt viselnéd. Hogy mindenki tudja, az enyém vagy. – mondta nekem.
- Köszönöööm. – ugrottam megint a nyakába.
Befeküdtünk az ágyba. Nem telt bele sok idő. Meguntam a semmittevést. Rámásztam Harryre. A többi meg már nem kiskorúaknak való. Ennél csodásabb szülinapot el sem lehetett volna képzelni.  De tényleg. Mosollyal az arcomon aludtam el. És Harry meg átkarolt hátulról. Imádtam azt a bizonyos Harry illatot. Meg azt az érzést is, amit csak ő tudott kelteni bennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése