2013. augusztus 16., péntek

51. fejezet: Bénák vagytok!!

*másnap Lola szemszöge*

Tegnap este a falnak dőlve aludtunk el Harryvel. Úgy tűnik, eddig nem nagyon vették észre a többiek, hogy már 1 napja nem vagyunk otthon. Csodás.
- Szerintem ezek elfelejtettek minket. Pedig hogy lehet minket elfelejteni? – kérdeztem Harryt, aki már nyitogatta szemét. Mondjuk, csak reggel 8 van. És éhes vagyok.
- Neked is jó reggelt. Amúgy meg lehetséges. De én már komolyan letöltök egy alkalmazást. Unalmas az élet egy budiban Magyarországon.
- Én meg éhes vagyok. De akkor legalább valami olyat, amivel ketten tudunk játszani.
- Ó, cica, van jobb ötletem is a játszásra. – majd lerakta a telefonját a földre és megcsókolt.
- Hé, hé, hé. Lassabban. Ez még romantikus is lenne, ha nem egy mosdóban lennénk. De ígérem, bepótoljuk.
- Ezért később még büntetés jár. – húzogatta szemöldökét. – De igazad van. – mosolygott a végén kínosan.
- Állok elébe. - mosolyodtam el. - Várj, azt mondtad letöltöd? – kérdeztem.
- Aha. Miért? Van telónetem. – mutogatta a telefonját.
- Ezt miért nem mondtad eddig lököttóni? - vágtam tarkón. 
- Mit?
- Írhatsz nekik viberen vagy facebookon, skypeon vagy twitteren is. Hülye. – bokszoltam vállba, de azért örültem ennek. Majd a fejéhez kapta kezét.
- Nem vagyok hülye, csak mérsékelten okos. Amúgy meg igazad van.

*Bay szemszöge*

Reggel valami iszonyat hangosan üvöltő zenére keltem. Majd rájöttem, hogy csak Liam telefonja az, ami épp a párnám mellett volt. Nem tudom, hogy került oda. Liam csak nyöszörgött, de nem fordult meg, hogy felvegye. Egy gyors pillantást vettem az órára, ami negyed 9-et mutatott. Majd megláttam Harry képét a kijelzőn. Ez most komoly skype-on hívja fel Liamet?? Na mindegy. Felvettem és nagyon álmosan szóltam bele.
- Igeen? Ajánlom, hogy valami nagyon fontos dolog legyen az, ami miatt megzavartátok a hétvégi alvásomat. Komoly negyed 9-kor felkeltetek? – akadtam ki kicsit neki.
- Először is jó reggelt. Másodszor szia. Harmadszor miért van nálad Liam telefonja? Negyedszer meg tényleg nagyon nagy gáz van.
- Annyira, hogy megérte felkelteni? Amúgy meg nem mindenki van fenn hajnali 8-kor. Még alszik és mivel láttam, hogy te hívod, felvettem. Baj?
- Ne, le ne tedd. Amúgy a lényeg az, hogy tényleg nagy gázban vagyunk. Beragadtunk.. – kicsi szünetet tartott.
- Hova?
- Egy wc-be. – nyögte ki végül.
- Ez komoly? De bénák vagytok. Hogy lehettek ilyen hülyék? Legalább valami nyilvános helyen töltöttétek az éjszakát?
- Hát a pláza mosdójában vagyunk már tegnap délután 3 óta. És ráadásul férfi mosdó. És csak most jutott eszünkbe, hogy van net a telefonomon.
- Hát ez kész. – nevettem. – Kommandósokat ne küldjek?
- Azt hiszem, azt nem kell, csak valaki olyat, aki ki tudja nyitni ezt az ajtót. Vááárj. Én is vagyok olyan erős.
- Na jó. Én lerakom. Felkeltem cuncimókuskám és odamegyünk. De ezért még megfizettek, hogy felkeltettetek. Na helóka nyalóka.
- Ezt még nem hallottam. De jó. Szia.
Leraktam majd odafordultam Liamhez.
- Hallottam. Tényleg bénák. – nevetett ő is, de a szemei még csukva voltak.
- Azt hiszem meg kéne menteni őket.
- Ez Louis reszortja. De jó.
- Supermaaaaan. – üvöltöttem el magam. – Neem, Supergiiiirl.


- Úristen. Öltözzünk inkább és menjünk.

*Louis szemszöge*

Paul felhozott még tegnap Pestre. A Mátyás- templom mellett van a Hilton, így csodás kilátás tárul a Parlamentre meg a Dunára. De valahogy minden olyan idegen itt. Lux is itt van, így tegnap este is Lou-ék szobájában voltam. Lux-al játszottam, miután meg lefeküdt, Lou-val kiválasztottuk a ruhánkat a ma esti koncertre. Sikerült összehozni a teltházat, így Paul is örülhet. Megbeszéltem Lou-val ezt a dolgot. Szerinte, ha igazán szeret, akkor nem fogunk egy ilyen miatt elválni. És Graceről elég volt ennyit hallania. Nem akarja megismerni. Bárcsak nekem sem sikerült volna. De hát ez az élet rendje. Majd lesz valami. Éjjel egy szóban össze tudom foglalni, hogy aludtam: szarul. Azért remélem lesz ez jobb is. Hajnali 3 körül sikerült bealudnom. Bár azt az 5 órát nem lehet nagyon alvásnak venni, mivel 10-kor már mentünk egy próbára az arénához. Megreggeliztem, felvettem valami elfogadható cuccot, ami mára eléggé rockosra sikerült. Egy Rolling Stones póló és egy fekete farmer egy fekete Converse-zel.

*Christy szemszöge még tegnap*

Még tegnap, mikor kockultunk Zaynnel, nemsokára megjött Sam is.
- Ó, csoportos kockulás? – jött oda és megpuszilta Zaynt.
- Mi másnak látszik? – kérdeztem. – Saaaam. Nem akarsz felmenni twitterre? – Zayn csak értetlenül nézett.
- Miért is?
- Miért szoktál felmenni twitterre? – kérdeztem.
- Óóó, kit kell szidni? Szidni akarok valakiiiiiit. – mondta Sam mosolyogva, mint valami idegbeteg. – Ja, igen Zayn. Ha felmegyek twitterre, annak a 70%-ában szidok valakit.
- Ezt is jó tudni. – szólalt meg Zayn. Sam meg előszedte a telefonját és leült közénk, így le kellett rakni a lábunkat a kanapéról.
Nem akartam látni, mit ír ki Sam, vagy hogy egyáltalán ír e ki valamit, szóval bementem a szobámba.
- Ugye jössz holnap? – kérdezte Zayn mikor bejött.
- Hova? – kérdeztem vissza.
- Koncert… Pest… One D.
- Ó, hát még nem tudom.
- Akkor jössz.
- De..
- Semmi de. Te kérésed volt amúgy is.
- Jó. Nyugi, megyek majd.
Ekkor parkolt egy kocsi a házunk előtt.
- Yee, hozták a tükröt. Köszönöööm. – pusziltam meg Zaynt.
Berakták a munkások a helyére és olyan volt, mint régen. De valami nem stimmelt. Túl tökéletes volt. Áháááá. Az eredetinek az alján ki van törve belőle egy kisebb darab. Ó, emlékszem. Mikor kicsi voltam, akkor törtem ki. Ne kérdezzétek, hogyan. Tesómmal közös erővel. Ennyit mondok. Szóval most is megcsináltam úgy. Sam meg még mindig a telóját bújta. Így inkább hagytuk. Utána még ottmaradtam a fürdőben és összeszedtem a maradék szilánkot. Zaynt meg elküldtem, nehogy belelépjen valamelyikbe. Nem lenne jó buli 1 nappal a koncert előtt a sebészetre menni. Aztán hátramentem tesóm szobájába. Leültem az asztalhoz és elkezdtem netezni.
- Sziasztooook. – hallottam meg Nick hangját.
- Hello. – majd előrementem és megöleltem.
- Szerintem megyek a szobámba. Ugye nincs sok cuccod ott? – kérdezte Nick.
- Nem, nyugi.
Hátrament a szobájába, mi meg elkezdtünk filmezni.

*Harry szemszöge most*

- Hallod ma már koncert. Basszus. Hogy leszek én 10-re Pesten? Paul ki fog nyírni az tuti.
- Nyugi, nyugi. Minden rendben lesz. Bayék mindjárt itt vannak. Szólnak valakinek, kijutunk, hazamegyünk, rendbe szeded magad és mehetsz Pestre. – nyugtatgatott Lola.
- Na jó. Csinálok valamit. Egy próbát megér. – néztem az ajtóra.
- Ne. Nem akarom, hogy megsérült. – fogta meg a karom Lola.
- Nyugi. Nem lesz semmi bajom.
Már amúgy is eltökéltem magam. És azt azért be kell vallani, hogy eléggé makacs természet vagyok. Picit hátrébb mentem, majd teljes erőmmel nekirohantam az ajtónak. A vállammal elég erősen nekirontottam, de csak egy picit nyikorgott.
- Jól vagy? – kérdezte Lola.
- Persze.
Megint nekimentem.
- Ááá. – szólaltam meg. Nem azért mert fájt a kezem. Az szerintem nemsokára elmúlik, hanem azért mivel egy darab kitört az ajtó közepén. Onnan már könnyebb dolgom volt. Kiszélesítettem és pár perc múlva már Lolát is kihúztam. Viszont csak ekkor fordultam meg. Egy kislánnyal találtam szembe magam. Max. olyan 3-4 éves lehetett. Csak bámult ránk nagy szemekkel, hogy mit csinálunk. Mondjuk eléggé megijedhetett.
- Most mit csináljak? – sziszegtem barátnőmnek.
- Futás? – kérdezte, majd megfogtam a kezét és elviharzottunk mellette.
Én rögtön a kijárat felé mentem, de Lola a másik irányba rángatott.
- Éhes vagyok. – húzta arrafele a kezem és elindultunk a gyorséttermek felé.
- Jó, de csak elvitelre.
- Oké.
Odamentünk egy Mekis pulthoz. Míg sorba álltunk, körülnéztem itt. Egy eléggé nagy helység volt, ahol egy csomó étterem volt félkörben. A falakon tv-k, és az éttermek előtt meg asztalok voltak végig. Nemsokára sorra kerültünk, kértünk és elindultunk a mozgólépcső felé. Egy pasi viszont jött velünk szembe majd megállt a félkör közepén.
- Nem tudja valaki, ki törte ki a wc ajtaját? – kérdezte elég hangosan.
Pont egy One Direction szám ment a tv-ben. Biztos valami zenecsatorna volt. What makes you beautiful. Mi meg már settenkedtünk arrébb. Egyszer csak odamegy az a kislány ahhoz a pasihoz.
- Ő volt. – mutatott a tv-re, amin épp az én szólóm ment.


Mindenki csak kinevette, a kislány meg látszólag nagyon letört volt. Viszont ekkor mi már a mozgólépcsőn mentünk lefele. Már mentünk a kijárat felé mikor megpillantottam Bayt.
- Ott vannak. – szóltam barátnőmnek.
Odamentünk hozzájut és sálálálálá jött a szokásos lecseszés Liamtől. Nem baj. Mi így szeretjük. Legalább van valaki felnőtt is köztünk. Mármint gondolkodásilag.
- És ugye tudod, hogy Paul-ék már valószínű ott vannak nálunk? – kérdezte utoljára.
- Igen, tudom. De rajongók. És sokan voltak. És nem tudtam mit csinálni, hogy beragadtunk. – mondtam.
- Nem az ő hibája. Viszont szerintem menjünk, mert még jobban elkéstek és Paul már tuti ideges. – szólalt meg mellettem Lola.
- Na jó. Esetlegesen megbocsájtok. – mondta Liam és megölelt.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy lehettek ilyen bénácskák. És komoly felkeltettetek? Ha este már karikás lesz a szemem, akkor az a ti hibátok lesz. – szólalt meg a végén Bay.
- Jó, oké. Értettük. De menjünk. – mondtam és elindultunk a kocsi felé.
Negyed óra múlva már ott voltunk náluk. A kocsi már ott állt, viszont most csak Zayn és Paul ült benne. Én még gyors felmentem a szobába, lezuhanyoztam és átöltöztem, de ezt olyan gyorsasággal, hogy 10 perc múlva már a kocsiból integettük a lányoknak.
- Louis? – kérdezte meg Niall. Én is őszintén szólva kíváncsi voltam rá.
- Majd elmesélem. – legyintett Zayn. – Vagy inkább majd ő. Amúgy Pesten van.
- Hogy miiii? – kérdeztem elkerekedett szemekkel.
- Tegnap Christy belevert a tükörbe Grace tweetjei miatt és Louissal meg beszéltek, majd azt mondta, hogy inkább felmegy Pestre. Tömören összefoglalva ennyi lenne. – mondta Zayn. Azért ez már durva. Komolyan, szinte minden nap történik valami Christyvel. Útközben meg szinte megbeszéltünk mindent. Persze Liam azt sem hagyhatta ki, hogy beragadtunk a wc-be és kitörtük az ajtót, de sebaj. Ezen csak nevettek a többiek is, hogy hogyan lehetünk ilyen hülyék.
Kb. 1,5 óra múlva felértünk a Hiltonhoz, ahol Louis van. Bár kicsit késtünk, de nem hiszem, hogy túl nagy baj lenne.
- Csak hogy ideértetek. – szállt be Louis a kocsiba miután átverekedte magát pár rajongón. Ugyanis neten már ez is mindenhol fenn volt, hogy Louis a Hiltonban van, mi pedig a barátnőinknél. Azt szerencsére még nem tudják, hogy hol. Mondjuk, holnap már megyünk haza. Sajna. Már arról is van sok pletyka, hogy Louis és Christy szakítottak. Valaki azt mondja, hogy Christy megcsalta Louist, valaki azt, hogy ez fordítva volt és hasonlók. Már az is kiderült keményen 4 nap alatt, hogy Justin és Megan együtt vannak. Komolyan mondom, ezek a rajongók jobbak, mint az FBI. De tényleg. Míg ezeken elgondolkoztam, Liam veregette meg a vállam.
- Harry? Itt vagy? – csettintgetett előttem.
- Mi? Aha. Megérkeztünk? – kérdeztem vissza.
- Igen.
Bementünk, és egy nő megmutatta az öltözőnket. Most, mivel nem volt mit csinálnunk, csak körülnéztünk. Majd este viszont itt csinálják a hajunkat, a sminket és itt öltözünk is majd. Szóval pár perces körbenézés után, kimentünk a színpadhoz. Odaadtak a kezünkbe 1-1- mikrofont és felmentünk a színpadra. Most még minden üres volt. De ezt a helyet majd este 8-kor 12 000 rajongó fogja betölteni a sikoltozásukkal. Sosem szerettem, ha sikítanak a lányok mikor meglátnak. De mondjuk megértem őket. Mi a bálványaik vagyunk. Akiket szeretnek, imádnak. És akármire képesek értünk. Néha kicsit elvetemült módon is.
Elkezdődött a zene.
- Basszus. – hallottam meg mögülem egy hangot. Josh volt a dobosunk. – Bocsánat, semmi, csak eltört a dobverőm. - majd kihúzott a zsebéből egy másikat és előröl kezdtük a számot.


Eléggé jók voltunk, kivéve Louis. Megint elcsúszott néha és a mosolyán is látszott, hogy csak megjátssza magát. Ismerem már annyira, hogy meg tudjam különböztetni a kettőt. Talán én ismerem őt a legjobban. 
- Louis, légy szíves este legyen már jobb kedved. – könyörgött neki már vagy 10-edjére Paul.
- Jó, rendben. – és felvette azt a műmosolyt.
- Megteszi. – legyintett Paul.
Elénekeltük az összes számot. A végére már kezdtünk azért fáradni, így az utolsó 5 számot már csak a lépcsőről énekeltük. Ma már egész nap itt maradunk. Így elmentünk Louis-hoz a szállodába. Lux olyan édes volt.
- Na ki van itt? – mentem oda hozzá.
- Harryy. – mondta olyan édes kisbabás hangon és megölelt.


Lou megmutatta az esti szerelésünket.
- Tetszik cicamicák? – kérdezte Louis. – És segítettem Lou-nak tegnap este.
- Tökéletes Loui cica. – mondtam neki. Igen, néha szoktunk ilyenek lenni. Csak a nyilvánosság előtt leplezzük. Sokan mondják, hogy legyen megint Larry, de mi ezt az egész cécót nem szeretnénk. Mindenki azt mondta, hogy melegek vagyunk és hogy Louis akkori barátnője, Eleanor pedig csak egy álca és mi tényleg együtt vagyunk Louisval. Pedig ez baromság. Mi csal legjobb barátok voltunk, de ezt a sajtó, a Larry shipperek és a média elrontotta. Még most is hülyéskedünk meg minden, csak kicsit eltávolodtunk egymástól. Oh és még megjegyeznék valamit: Utálom a Larry shippereket! Ők a Directionereknek az a rétege, akik ha nyilvánosan csinálják ezt a buzizást, utálom őket. 

*Christy szemszöge*

Anyuék is hazajöttek és így Nickkel vannak főként elfoglalva. Mondjuk örülök is neki. Sammel meg elmentünk valami jó ruhát nézni, ha már megígértem Zaynnek, hogy megyek. Közben elmentünk hozzájuk is. Ott voltunk olyan fél-1 órát, majd mentünk a plázába. Végigjártuk az összes boltot.
- Te, ki törte ki a férfi wc ajtaját? – kérdeztem, mivel eléggé feltűnő volt.
- Ezt miért tőlem kérdezed? Honnan tudjam? – tette maga elé a kezeit.
Végül az egyik boltban sikerült egy eléggé jó ruhát találni. Nem valami nagy durranás, de megtetszett.


 Samnek is találtunk egy szupi rucit. 


Már délután 4 volt, mire végeztünk. Ám ekkor rögzült valami az agyamban. És elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, meg fogom valósítani. Nem hagyhatom.
- Sam, én szerintem átöltözök most. Még van egy kis elintéznivalóm. De este fenn leszek a koncerten. – elviharoztam a mosdóba és átöltöztem, mivel itt nagyon máshova nem tudok menni. Sam meg követett.
- Mi? Hova mész? Mi van? Itt hagysz egyedül? – kérdezte zavartan.
- El kell intéznem valamit. – mondtam és bementem az egyik fülkébe. Gyorsan átöltöztem, beraktam a táskába a rendes ruhámat és kimentem Samhez. Igazítottam a hajamon és kiléptem a helységből.
- Majd este találkozunk. Szia. – köszöntem neki, megöleltem és elindultam a lépcsők felé. Muszáj elérnem a vonatot, hogy este 8-ra felérjek a koncertre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése